végképp elveszve

Azt hiszem túlolvastam magam. Most, hogy már az angol oldalak jelentős részét is átbogarásztam, teljesen megzavarodtam. Legújabban olyan történeteket találok, amik nyers vegán étrenden élő emberek húsevésre való visszatérését ecseteli. Nem nagy mennyiségben esznek húst, továbbra is a nyers zöldségek teszik ki az étrendjük nagy részét, de mégis esznek, mert fura tüneteket produkáltak.
Ezek után, azt érzem, hogy túl sokat olvastam, túl sok blogot látogattam meg. Egy nagy káosz van a fejemben, meg rengeteg kétely, meg kérdések tömkelege...
Bárcsak valaki tudná a frankót.

NYERSszerelem

Mint már említettem barátkozom a nyers vegán étkezéssel. 
Ez a barátkozás most ott tart, hogy egyre szimpatikusabbak vagyunk egymásnak, egyre többször találkozunk és egyre jobb a viszonyunk :))
Egy gyümölcsöző kapcsolat van kiépülőben közöttünk!
Én még a nyersben nem csalódtam és úgy érzem, hogy az iránta érzett rajongásom napról napra egyre nagyobb.
Imádom a természetességét, az illatát és az intenzitását. Minél többször érzem a számban az ízét, annál jobbam kívánom. Akarom érezni, ízlelni és élvezni reggel, délben és este. Ha a nyers ott van, nem akarok másra nézni, akarom őt a hétköznapjaimba és akarom vele az ünnepeket és lassan lassan azt is el tudom képzelni, hogy vele éljem végig az életem.

nyerstorta visszatapsolva

Már korábban említettem, hogy megleptem magam a születésnapomra egy nyers tortával. Ami isteni finom lett és ezt nem csak én állítom, de az én mindig kritikus kedvesem Zsolti és a konyhaasztalnál hű társunk Matyi, továbbá jó barátunk Béla is rajongott az ínyencségért.
Ezen sikeremen felbuzdulva jött az ötlet, hogy egy nagyon kedves barátunknak Elisabethnek is elkészítsem a korábban már fényesen debütált finomságot születésnapja alkalmából.

Ezúttal már elvonatkoztatva a receptben található utasításoktól, fittyet hánytam arra, hogy nekem se kicsi, se nagy tortaformám nincs, magam megformáztam a torta alapját, amit csak fel kellett töltenem a zseniális krémmel és leönteni a hihetetlen finom szósszal. És kész is volt, pikk-pakk.
Jelentem: a szuper egészséges tortám (tojás-, cukor-, laktóz- és gluténmentes, ja és enzimdús) szuper finom lett és mindezt egy szokványos torta sütési idejének a töredéke alatt készítettem el. Na ezt hívom én szenzációsnak!!


A mi kis Lizikénk nagyon örült a meglepetésnek és ami a leginkább feldobott, hogy nagyon ízlett neki, pedig a nyers evés tőle is távol áll. A maradékot becsomagoltam neki, hogy vigye haza és a kedvesével fogyasszák el. később arról számolt be, hogy az egészet ő ette meg, mert nem bírt ellenállni! :))

A receptet Gitta könyvében találtam, de a blogján is megtalálható itt.

Mentes

Be kell vallanom, hogy én, aki azt gondolta magáról, hogy jó karban tartott, egészséges és káros szenvedélyektől mentes vagyok... hát tévedtem.
Az, hogy egy éve csak biciklivel közlekedtem vagy sokat túráztam és jógáztam és futottam, elmúlt, vagyis az a múlt. És helyette a kényelem meghozta nem várt hatását: ellustultam, eltunyultam és felszaladtak a kilók.
Aztán itt vannak a káros szenvedélyek, erről mindenkinek a drogok, cigi és pia jut eszébe.
Nos a drogokat csak hírből ismerem (értem ezt a klasszikus értelemben vett drogokra), dohányozni sosem dohányoztam, azt gondolom nem is piáltam, DE! ez a kijelentés is téves és most nem a problémás tinédzser korszakra gondolok. Hanem arra, hogy a pub-kultúra központjában élek, ahol a barátaimmal mindig egy korsó sör mellett lyukadunk ki, aztán egy korsót követ egy másik...
És akkor nem is beszélve a kávéról... koffein függés.. igen, a kávé nálam szenvedély, mert imádom az illatát, ízét és az egész szertartást, azt hogy kávéval indul a nap, az ágyban kortyolgatva a meleg, fanyar-édes, italom... mi ez, ha nem függőség, nem szenvedély??
És az ételek? A "jobbnál-jobb" ételek, a húsok, a gyors kaják, a sütemények, az édességek. És alig merem leírni, de régen kóla rajongó voltam. 

A fent említett káros szokásaimat nem ma ismertem fel, csak ma jutottam el odáig, hogy összegezzem.
És ezúttal azt is összegezném, hogy mit tettem azért, hogy ez másképp legyen.
A kóláról már rég lemondtam, azt mindig is tudtam, hogy nem kellene inni!
A hús és a junk food is kikerült a terítékemről.
Képes vagyok sör nélkül ücsörögni egy pubban, gyümölcslével a poharamban.
Diétázom, lement az a többlet, amitől rosszul éreztem magam.
Igyekszem megmozdulni, azt nem mondanám, hogy rendszeresen, de futok, hol hetente egyszer, hol 3szor, mikor hogyan sikerül.
Tornázom, jógázom, ezt is rapszodikusan, de csinálom.
És tervezem a bicikli vásárlást, amint lesz munkám, veszek egy biciklit!!!
Igazi kávét nem iszom, csak koffeinmenteset, azt is cukor nélkül és az elmúlt napokban megfigyeltem, hogy a fele mindig a csészében marad.. Remélem hamarosan elhagyom a kávészertartást és akkor műkávét sem kell innom...
És iszom a zöld turmixot!!! Az a kedvencem!
Továbbá figyelek rá, hogy legyen nyers minden nap az asztalon.

Azt gondolom, hogy van mit még tenni az egészség érdekében, a jobb élet érdekében, de nem szabad átesnem a ló túloldalára. Nem szabad mindent egyszerre csinálni, mert akkor kudarcok fognak érni és elmegy az egésztől a kedvem. Az apró sikerek visznek előre, mint az, hogy már nem hiányzik a cukor íze a kávéból és a koffein sem... meg hogy felhúztam ma is a futócipőt és mosolyogtam az alatt a 8 kör alatt, amit lenyomtam a parkban. Talán nem is kell olyan sok idő, hogy ezek a nagyszerű dolgok az életem állandó részévé váljanak. De azt az időt akkor is meg kell adnom magamnak és a változásnak. Közben meg élvezni az átmenetet. Ezt csinálom most. Mentesítek! :)

Turmix

Már korábban ígéretet tettem rá, hogy egyszer majd fényképeken is bemutatom a "műveimet" azaz ételeket, italokat, amiket kotyvasztok, turmixolok...
Ma végre újult erővel és lendülettel indult a napom! Tornáztam (hasizom, brrrü), jóga és futás volt a reggeli indítás. Aztán a jól megérdemelt zöld turmix.

  

Annyira guszta volt és annyira kívántam, hogy csak előkaptam a telefonom és készítettem egy képet róla.
De olyan emelkedett és ünnepélyes hangulatban voltam, hogy ezt a képet nem találtam a hangulatomhoz illőnek, mert ez olyan hétköznapi lett.
Igen, furán hangzik, de ez hétköznapi, mert én minden reggel ilyen csodás itallal kezdem a napom, szóval a hétköznapom elmaradhatatlan része.
Elmaradhatatlan, mert a világ összes kincséért sem hagynám ki. Azt gondolom már függő vagyok. Imádom a selymes lágyságát és az intenzív ízét, az üdítő frissességét és a mennyei gyümölcsösségét. És akkor az egészségre gyakorolt jó hatásokat meg sem kell említeni, elég az élvezetre hagyatkozni és inni, inni ezt a teli pohár csupa jóságot!!!!
Ajánlom mindenkinek!
És, hogy mi következett ez után a fotó után, még tucatnyi új fénykép, amiket már beállítottam, kerestem megfelelő helyszínt, hátteret, díszletet. Csak egy maradt mindig állandó, a főszereplő: a zöld turmix! Most csak egy képet töltök fel ide, azért ezt az egyet, mert ez lett a legegyszerűbb. És az egyszerűsége volt az ami miatt imádtam. Hiába jól megválasztott helyszín, izgalmas háttér és egyéb elemek a háttérben, valahogy az egyszerűség vonzott. Mostanában ez jellemző rám. Beleszeretek az izgalmas, színes és sokatmondó dolgokba, aztán újragondolom és visszatérek az egyszerű dolgokhoz.
Hát íme:

A recept pedig nagyon egyszerű:
Végy 2 nagy maréknyi organikus spenótlevelet, 1 banánt, 1 kivit és 1 őszibarackot, putty tedd bele a turmixgépbe öntsd nyakon vízzel vagy gyümölcslével (én úgy szoktam, hogy félig lepje el a hozzávalókat), majd turmixold simára. És élvezd!!!!

Mivel kedvet kaptam a fotózáshoz, hamarosan újabb képekkel gazdagítom a leírásokat.

60 nap 60 éj

Már 60 nap és 60 éjszaka nem eszem húst.
Mit érzek? Semmit! Azt, hogy ez olyan természetes. Egyáltalán nem hiányzik, jó nem mondom, hogy néha nem fordul meg a fejemben, hogy egyek egy falatot, de egyből ott van egy gyors válasz, bentről a bölcsebbik énemtől, hogy minek, felesleges az neked. És ezzel túl is vagyunk az egészen, nincs semmi pánik vagy kínzó vágyakozás...
Ma gyümölcsnapom van, reggel egy fenséges zöld turmixszal köszöntöttem az új napot! Ezúttal a mangót őszibarackkal helyettesítettem. Így is jó!!!

És történt közben még ez az, például megint egy évvel öregebb lettem (és bölcsebb is talán). Születésnapomra ajándékba kaptam a Nyers étel csodája című könyvet és a Gitta Élő édességek című szakácskönyvét. A Boutenko könyvet hamar elolvastam, két éjszaka alatt, amikor a tesóméknál vendégeskedtem, fejlámpával az éj leple alatt. Na nem azért mert szégyelltem, hogy ezt olvasom, hanem mert napközben minden figyelmem a gyereken volt vagy épp a testvéremen!
A szakácskönyv az más, azt lapozgattam, bele-bele olvastam. Tetszett. A képek, a leírások, mind mind csuda jó.
Ezért aztán születésnapom alkalmából elkészítettem életem első nyers tortáját.
Ránézésre nem volt olyan szép, mert itt Londonban tortaformám sincs, ezért egy kerámia tálba raktam.
A szeletelést követően nagyon mutatós volt, de ami a leginkább meghatott, hogy a kóstolás után nagy sikere lett. Párom is és jó barátaink is nagyon szerették. Leszámítva azt a bakit, hogy a diót az apukám pucolta és sajnos héj is maradt benne, erre persze Zsoltikám egyből ráharapott...
Egyébként ez egy citromtorta volt. És még most is összefut a nyál a számban amikor rá gondolok!
:)

Lelkes vagyok nyers evés terén, de persze azért még mindig elcsábulok a főtt ételek felé.
Tegnap káposztás tészta, előtte rántott cukkíni és hagymakarikák... de lassan le fogok én szokni ezekről az ételekről és az egészséges irányába veszem az utam!