Internet, dárga internet

A csodálatos világháló tette lehetővé számomra, hogy az elmúlt napokban rengeteg hasznos információval gazdagodva megtámogassam az elhatározásom.
Megannyi remek blogot találtam, sok-sok érdekes honlapot, tudományos kutatások eredményeit, ellenérveket, a vegán és vegetáriánus életmód hívőit és kritikusait és még annyi, de annyi mindent, hogy nem győzöm olvasni. Jó néhány blogot közzé is tettem már a kedvenc oldalak címszó alatt.

A legmegrázóbb egy film volt, ami a hús- és élelmiszer iparról szólt. Az már biztos, hogy én nem szeretnék húst enni és! az is biztos, hogy a szerelmemnek sem szeretnék bolti húst adni. Elképesztő, hogy milyen körülmények között tartják az állatokat, hogy mennyi növekedési hormont kapnak, csak azért hogy rövidebb idő alatt a normális méreteikhez képest sokkal nagyobbra nőjenek, ezáltal nagyobb profitot hozzanak. És a hormonokon kívül ezek az állatok rengeteg antibiotikumot kapnak. Nem beszélve arról, hogy a vágóhídon a félelem és stressz is hihetetlen mennyiségű méreganyagot (félelem- és stressz hormont) termel. Na mi ezt mind megesszük.
Vagyis én nem! És azt sem akarom, hogy az életem párja ezt egye.
Köszönöm az internetnek, hogy gazdagíthattam a tudástáram és hogy egy újabb megerősítést kaptam, hogy jó úton járok.
Még akkor is, ha ez a jó út nem a legjobb, de akkor is jobb mint amit eddig csináltam.

Néha kellenek a megerősítések, főleg, hogy még nagyon kezdő vega vagyok. Szerencsére nem gondolok a húsevésre, nem tör rám a hús iránti vágy. Talán ha belefognék a nyers vegán étrendbe, akkor az is ilyen simán menne, de nem akarom elkapkodni. És azt valljuk be, hogy azok a fantasztikus nyers, élő ételek elég sok macerával állíthatóak elő. Talán pont ez a legnagyobb baj, pont ezért eszik meg ez a társadalom annyi szemetet, mert a minőségi élelem beszerzése, előállítása macera. Marad a kész. Amit csak le kell venni a polcról a boltban, vagy csak be kell mondani a megrendelést a gyorsétteremben.
Igen, jól enni, nem csak elhatározás, hanem áldozat is. De szerintem megéri meghozni azt a döntést és azt az áldozatot. Ha nagyon magasztosan szeretnék fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy ezt az áldozatot az egészségünk oltárán áldozzuk...

A nyers evésre áttérés viszont számomra anyagi áldozatokkal is járna, kellene egy szupi aszalógép!!!! Persze a nélkül is van élet, meg lehet oldani sütőben alacsony hőfokon, nyitott ajtóval, de nekem akkor is kell az a gép!!! :)))