Turmix

Már korábban ígéretet tettem rá, hogy egyszer majd fényképeken is bemutatom a "műveimet" azaz ételeket, italokat, amiket kotyvasztok, turmixolok...
Ma végre újult erővel és lendülettel indult a napom! Tornáztam (hasizom, brrrü), jóga és futás volt a reggeli indítás. Aztán a jól megérdemelt zöld turmix.

  

Annyira guszta volt és annyira kívántam, hogy csak előkaptam a telefonom és készítettem egy képet róla.
De olyan emelkedett és ünnepélyes hangulatban voltam, hogy ezt a képet nem találtam a hangulatomhoz illőnek, mert ez olyan hétköznapi lett.
Igen, furán hangzik, de ez hétköznapi, mert én minden reggel ilyen csodás itallal kezdem a napom, szóval a hétköznapom elmaradhatatlan része.
Elmaradhatatlan, mert a világ összes kincséért sem hagynám ki. Azt gondolom már függő vagyok. Imádom a selymes lágyságát és az intenzív ízét, az üdítő frissességét és a mennyei gyümölcsösségét. És akkor az egészségre gyakorolt jó hatásokat meg sem kell említeni, elég az élvezetre hagyatkozni és inni, inni ezt a teli pohár csupa jóságot!!!!
Ajánlom mindenkinek!
És, hogy mi következett ez után a fotó után, még tucatnyi új fénykép, amiket már beállítottam, kerestem megfelelő helyszínt, hátteret, díszletet. Csak egy maradt mindig állandó, a főszereplő: a zöld turmix! Most csak egy képet töltök fel ide, azért ezt az egyet, mert ez lett a legegyszerűbb. És az egyszerűsége volt az ami miatt imádtam. Hiába jól megválasztott helyszín, izgalmas háttér és egyéb elemek a háttérben, valahogy az egyszerűség vonzott. Mostanában ez jellemző rám. Beleszeretek az izgalmas, színes és sokatmondó dolgokba, aztán újragondolom és visszatérek az egyszerű dolgokhoz.
Hát íme:

A recept pedig nagyon egyszerű:
Végy 2 nagy maréknyi organikus spenótlevelet, 1 banánt, 1 kivit és 1 őszibarackot, putty tedd bele a turmixgépbe öntsd nyakon vízzel vagy gyümölcslével (én úgy szoktam, hogy félig lepje el a hozzávalókat), majd turmixold simára. És élvezd!!!!

Mivel kedvet kaptam a fotózáshoz, hamarosan újabb képekkel gazdagítom a leírásokat.

60 nap 60 éj

Már 60 nap és 60 éjszaka nem eszem húst.
Mit érzek? Semmit! Azt, hogy ez olyan természetes. Egyáltalán nem hiányzik, jó nem mondom, hogy néha nem fordul meg a fejemben, hogy egyek egy falatot, de egyből ott van egy gyors válasz, bentről a bölcsebbik énemtől, hogy minek, felesleges az neked. És ezzel túl is vagyunk az egészen, nincs semmi pánik vagy kínzó vágyakozás...
Ma gyümölcsnapom van, reggel egy fenséges zöld turmixszal köszöntöttem az új napot! Ezúttal a mangót őszibarackkal helyettesítettem. Így is jó!!!

És történt közben még ez az, például megint egy évvel öregebb lettem (és bölcsebb is talán). Születésnapomra ajándékba kaptam a Nyers étel csodája című könyvet és a Gitta Élő édességek című szakácskönyvét. A Boutenko könyvet hamar elolvastam, két éjszaka alatt, amikor a tesóméknál vendégeskedtem, fejlámpával az éj leple alatt. Na nem azért mert szégyelltem, hogy ezt olvasom, hanem mert napközben minden figyelmem a gyereken volt vagy épp a testvéremen!
A szakácskönyv az más, azt lapozgattam, bele-bele olvastam. Tetszett. A képek, a leírások, mind mind csuda jó.
Ezért aztán születésnapom alkalmából elkészítettem életem első nyers tortáját.
Ránézésre nem volt olyan szép, mert itt Londonban tortaformám sincs, ezért egy kerámia tálba raktam.
A szeletelést követően nagyon mutatós volt, de ami a leginkább meghatott, hogy a kóstolás után nagy sikere lett. Párom is és jó barátaink is nagyon szerették. Leszámítva azt a bakit, hogy a diót az apukám pucolta és sajnos héj is maradt benne, erre persze Zsoltikám egyből ráharapott...
Egyébként ez egy citromtorta volt. És még most is összefut a nyál a számban amikor rá gondolok!
:)

Lelkes vagyok nyers evés terén, de persze azért még mindig elcsábulok a főtt ételek felé.
Tegnap káposztás tészta, előtte rántott cukkíni és hagymakarikák... de lassan le fogok én szokni ezekről az ételekről és az egészséges irányába veszem az utam!

örömnap

A tegnapi bűnhődésem nem is volt olyan rossz. Gond nélkül vészeltem át a víznapot, sőt az átvészelés nem is a legjobb kifejezés, mert nem volt vészes és tényleg jól bírtam.
Főztem egy fejedelmi vacsorát a szerelmemnek, aki végül a barátainkkal toppant be. Így azt is végignéztem, ahogy 3 ember lakomázik jóízűen és még ekkor sem zökkentem ki. Végig tudtam, hogy most nekem víz nap van és ez teljesen rendben volt.
A vacsora sikere és a kitartásom nagyon jó érzéssel töltött el. Majd ma reggel jött a "hab a tortán", döbbenetes számot mutatott a mérleg. 6 kilót fogytam az elmúlt 45 napban. Ez a szám nagyon nagyon nagy ajándék volt számomra. Lassan leolvadnak a kilók és én meg közben egyre jobban érzem magam a bőrömben. Egyre fantáziadúsabb vegetáriánus ételeket készítek és egyre jobban élvezem, hogy az életemben egy fantasztikus változás megy végbe. És persze ami még jutalom, hogy büszke vagyok a teljesítményemre a kitartásomra és az akaraterőre ami visz tovább ezen az úton.
Én most remekül érzem magam!!!!!

Közben úgy alakult, hogy egy hétre hazautazom a családomhoz. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez az utazás. Szeretnék a testvéremnek segíteni abban, hogy könnyedén megküzdjön a most még mumusként definiált diétával. Nem akarok semmit sem ráerőszakolni, csak a lelkesedésemet akarom megosztani vele, csak azt akarom, hogy egy kicsit adhassak a lendületből ami most engem szárnyra kapott. Remélem a segítségére leszek és remélem egy pozitív változást viszek az életébe. Ha az életmódján nem változtatunk akkor is biztos, hogy nagyon kellemesen fogjuk eltölteni a következő egy hetet! Várom, hogy a szeretteimmel legyek.
Ja és az apu organikus kertészetét is szeretném megdézsmálni. Rengeteg paradicsom, paprika, uborka, tök és szilva érik most nála. Isteni lesz, már érzem. Most megyek is csomagolni, meg még sok egyéb teendőm van, nem akarom Zsoltit úgy itt hagyni, hogy ne legyen neki bekészítve finomság a hűtőbe vagy ne legyen vasalt ing a szekrényben. És különben is, most annyi energiám van, hogy bármilyen feladatot könnyedén le tudok küzdeni!!! :)))))
Ez egy örömnap!!!

bűn és bűnhődés

A diétámmal kapcsolatban új szabályt vezettem be. Eddig néha megengedő voltam. Alkalmanként megjutalmaztam magam azzal, hogy ha megkívántam egy a diétám adott napjába nem illő falatkát, akkor eltekintettem a szabályoktól és egy csipetnyit bűnöztem.
De ennek sosem volt következménye.
Tegnap sajnos elszaladt velem a ló, a gyümölcs napon bűnbe estem és szakajtottam a tiltott gyümölcsből...
méghozzá nem is akármiből... csokoládé... fránya csokoládé...
Ma úgy döntöttem, hogy nem csak jutalmazás, de büntetés is jár. Minden tettnek legyen következménye.
Szóval a mai nap a bűnhődés jegyében telt!
És azt hogy csináltam? Hát úgy, hogy ma tartottam meg a második víznapomat.
Pedig már tegnap álmodoztam a sajtokról, amiket a fehérjenap alkalmából felfalok..., hát mégsem, ezzel várni kell egy napot.
És még egy kicsit rá is tettem a büntetésre azzal, hogy főztem Zsoltikámnak. Zöldségeket grilleztem és karfiolos, sajtos csirkét csináltam neki. Amiből a csirke izgatott a legkevésbé, de amikor a karfiolt daraboltam, meg amikor a répát, paprikát, cukkinit.., nyeltem nagyokat és mondtam is magamnak, na így jár aki nem tudja féken tartani magát.

Persze nem akarok spártai szigort alkalmazni magammal szemben, már tudom, hogy a mai kitartásomat holnap reggel egy extra nagy zöld turmixszal fogom jutalmazni, napközben pedig finomabbnál finomabb zöldségekkel és persze azok a sajtok is rám várnak, melyekről több már két napja álmodozom.

kirándulás

Elutaztunk Walesbe!!! Ez valami hihetetlen jó döntés volt! Nagyon kellett már, hogy kimozduljunk itthonról és ehhez keresve sem találhattunk volna jobb helyet.
Azt tudtam, hogy túrázni fogunk és ennek rendkívül örültem, mert túrázni imádok és a túra nagyon jó mozgásforma, ráadásul az nem csak egy óráig tart, mind mondjuk a jóga vagy a futás, hanem akár egész nap is eltarthat. Ráadásul a természetben, jó levegőn és lenyűgöző szépségű tájon.. na, hát kell ennél több???

Az indulás reggelén még csináltam magamnak egy nagy adag turmixot és azt szürcsölgettem az úton. Ez a napom gyümölcsnap volt. Túráztunk és nagyon élveztem, hogy még csak el sem fáradtam! Ez jó volt nagyon.
Másnap fehérje napra is készültem, sok sajttal.
A túra kicsit nehezebben ment. Először ezen kicsit el is szomorodtam, főleg, hogy előző nap a fejembe szállt a dicsőség, hisz úgy szökeltem fel a hegyre, mint egy hegyi kecske. És a kezdet most sem volt más, aztán félúton valami történt, elveszett a lendület. Lehet a kialvatlanság is rátett egy lapáttal, hisz csak egy két órát aludtam, de nem tudom mi volt a gond.
Sokkal lassabban tudtam menni mint előző nap és bár folyamatosan mentem, jó kis testi és szellemi gyakorlat volt. Végig mantráztam, hogy fel tudok menni a hegyre. Persze e-felől nem is kételkedtem, de a végén már csak erre tudtam koncentrálni, hogy megyek. Sajnos itt már a táj sem inspirált, hisz egy nagy fehér felhőben baktattam felfelé, így az utolsó szakaszon már fényképeket sem készítettem.
Aztán a csúcson a házban ettem egy igazi walesi póréhagyma levest. Azt gondolom, hogy ez a mennyeien finom, tradicionális walesi étel, semmi esetre sem illeszthető be a diétámba... hát én beillesztettem, minden tudományos elemzés nélkül. Bármi is volt benne, fehérje vagy keményítő vagy szénhidrát, hát bánom is én, de finom volt és meleg!! :)
És ezután újult erővel nekivágtunk az ereszkedésnek. Persze a lehető leghosszabb utat választottuk.
Azt leszámítva, hogy egy nagy mocsáron is át kellett kelni a végén, nem bánom, hogy ekkorát kerültünk. Igazán aktív nap volt. De ami végképp meglepett, hogy a másnapra borítékolt izomláz elmaradt!
Ekkor már csak egy rövidebb parti sétára indultunk. Az is remek volt, de egy cseppet sem nevezhetném megerőltetőnek, sőt több mint pihentető volt!
Mindent összevetve, azt gondolom, hogy még több túrára lenne szükségem. És, hogy még a szétválasztó diéta ellenére sem okoz nehézséget, hogy megoldjuk az étkezést. Vagyis vegán enni nem bonyolult!!!!

ajándék

Még egy bejegyzésnyi lustálkodást engedélyezek magamnak, aztán turbó fokozatra kapcsolok!
És hogy mik a tervek? Csomagolok! Nem ajándékot, hanem a túrafelszerelést és némi élelmet. Igaz, ha jobban belegondolok ez bizony ajándék!
A vegetáriánus étkezés, a jól lenni érzés a szerelem és a túrázás mind-mind ajándék az életemben. Holnap ezek a jó dolgok egytől egyig velem lesznek.
Ez jobb mint a lottó ötös!

Azt gondolom, hogy nekem a húsevés elhagyása egy nagy visszatérés, visszatérés a teljes életbe. Ami lassan kiveszett a hétköznapjaimból.
De most majd kicsattanok az örömtől. A testmozgás, a könnyű ételek egyre csak erősítik bennem az érzést, hogy jól vagyok.
Már alig várom, hogy ott álljak a hegy tetején és egy hatalmasat kiálthassak bele a mindenségbe, hogy kiadjam a hangom és a kiáltásommal együtt mindent ami rossz és amitől szabadulni akarok.
Már alig bírom kivárni, hogy a természetben legyünk!
Már alig tudom türtőztetni magam, most elindulnék, hogy érezzem ahogy visz a lábam egyre feljebb, közelebb a felhőkhöz és közelebb a jóleső fáradtsághoz. Amit szeretek, mert magamért elfáradni jó!!!

Rengeteg gyümölcsöt viszünk magunkkal, meg répát. Ami kicsit hiányzik, hogy itt nem árulnak karalábét! Miért nem lehet karalábét kapni egy ekkora városban?? Ejnye.
De nem baj, ettől még teljes az élmény!

És, hogy miért osztom meg ebben a blogban, hogy kirándulni megyek, amikor azt ígértem, hogy a vegetáriánussá válás rögös útjáról fog szólni ez a blog? Hát mert ez az út. Teli vagyok energiával, újra van életkedvem és eszembe sem jut húst enni. Csak jó dolgok járnak a fejemben, jól lenni, egészségesnek lenni, menni a szabadba, élvezni a fiatalságot, élvezni az életet és ezt a csodás világot!!!

És mert azt akarom elmondani azoknak, akik rátaláltak a blogra, hogy a húsmentes élet felfrissít!!!

A Snowdonia Nemzeti Parkba megyünk, Walesbe. Érdemes a címre klikkelni és megnézni a képeket, bár biztos vagyok benne, hogy 4 nap múlva posztolok én jó néhány képet!

Kukorica, csöves kukorica

Ma keményítő napom van a 90 napos diéta szerint. Elhatároztam, hogy ezen nagyszerű alkalomból egyik kedvenc csemegémet eszem majd, csöves kukoricát.
Már készítettem a lábast a víznek, amikor az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha mégsem főzném meg őket. Eszembe jutottak az enzimek és azok fontos szerepei a testben. És persze a hőkezelés ártalmas hatásai...
Gondolkodás nélkül haraptam bele a nyers kukoricába. És döbbenet volt. Sokkal jobban ízlett mint főzve!!!
Nagyon finom volt és még azt sem mondhatom, hogy kemény. Zsenge, ropogós, igazi ínyencség.
Le is tettem a főzésről. És abban is biztos vagyok, hogy soha többé nem főzöm meg a kukoricát.

És most még ezt a leírást is megtaláltam a nyers kukóról:

"Tápláló zöldség és gyógynövény egyben: a kukorica

Nyers állapotban lédús, akár 60-70 százalékban tartalmaz vizet. Átlagban, 100 grammban 90 kcal, 3,2 g fehérje, 15 g szénhidrát – ebből 2,5 g rost –, 1,2 g zsír van. Ha a napi vitamin-, és ásványi anyag ajánlást vesszük figyelembe, 100 gramm elfogyasztásával több, mint 10 százaléknyi B1-, C-, niacin-, folsav vitaminokat, és magnéziumot, továbbá számottevő vasat, cinket, rezet és káliumot is biztosíthatsz szervezeted számára. A kukorica béta karotin tartalma pedig segít a napbarnította bőrszín elérésében is." (Wellness Café,- Klima Anita dietetikus szakértő írása)