örömnap

A tegnapi bűnhődésem nem is volt olyan rossz. Gond nélkül vészeltem át a víznapot, sőt az átvészelés nem is a legjobb kifejezés, mert nem volt vészes és tényleg jól bírtam.
Főztem egy fejedelmi vacsorát a szerelmemnek, aki végül a barátainkkal toppant be. Így azt is végignéztem, ahogy 3 ember lakomázik jóízűen és még ekkor sem zökkentem ki. Végig tudtam, hogy most nekem víz nap van és ez teljesen rendben volt.
A vacsora sikere és a kitartásom nagyon jó érzéssel töltött el. Majd ma reggel jött a "hab a tortán", döbbenetes számot mutatott a mérleg. 6 kilót fogytam az elmúlt 45 napban. Ez a szám nagyon nagyon nagy ajándék volt számomra. Lassan leolvadnak a kilók és én meg közben egyre jobban érzem magam a bőrömben. Egyre fantáziadúsabb vegetáriánus ételeket készítek és egyre jobban élvezem, hogy az életemben egy fantasztikus változás megy végbe. És persze ami még jutalom, hogy büszke vagyok a teljesítményemre a kitartásomra és az akaraterőre ami visz tovább ezen az úton.
Én most remekül érzem magam!!!!!

Közben úgy alakult, hogy egy hétre hazautazom a családomhoz. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez az utazás. Szeretnék a testvéremnek segíteni abban, hogy könnyedén megküzdjön a most még mumusként definiált diétával. Nem akarok semmit sem ráerőszakolni, csak a lelkesedésemet akarom megosztani vele, csak azt akarom, hogy egy kicsit adhassak a lendületből ami most engem szárnyra kapott. Remélem a segítségére leszek és remélem egy pozitív változást viszek az életébe. Ha az életmódján nem változtatunk akkor is biztos, hogy nagyon kellemesen fogjuk eltölteni a következő egy hetet! Várom, hogy a szeretteimmel legyek.
Ja és az apu organikus kertészetét is szeretném megdézsmálni. Rengeteg paradicsom, paprika, uborka, tök és szilva érik most nála. Isteni lesz, már érzem. Most megyek is csomagolni, meg még sok egyéb teendőm van, nem akarom Zsoltit úgy itt hagyni, hogy ne legyen neki bekészítve finomság a hűtőbe vagy ne legyen vasalt ing a szekrényben. És különben is, most annyi energiám van, hogy bármilyen feladatot könnyedén le tudok küzdeni!!! :)))))
Ez egy örömnap!!!

bűn és bűnhődés

A diétámmal kapcsolatban új szabályt vezettem be. Eddig néha megengedő voltam. Alkalmanként megjutalmaztam magam azzal, hogy ha megkívántam egy a diétám adott napjába nem illő falatkát, akkor eltekintettem a szabályoktól és egy csipetnyit bűnöztem.
De ennek sosem volt következménye.
Tegnap sajnos elszaladt velem a ló, a gyümölcs napon bűnbe estem és szakajtottam a tiltott gyümölcsből...
méghozzá nem is akármiből... csokoládé... fránya csokoládé...
Ma úgy döntöttem, hogy nem csak jutalmazás, de büntetés is jár. Minden tettnek legyen következménye.
Szóval a mai nap a bűnhődés jegyében telt!
És azt hogy csináltam? Hát úgy, hogy ma tartottam meg a második víznapomat.
Pedig már tegnap álmodoztam a sajtokról, amiket a fehérjenap alkalmából felfalok..., hát mégsem, ezzel várni kell egy napot.
És még egy kicsit rá is tettem a büntetésre azzal, hogy főztem Zsoltikámnak. Zöldségeket grilleztem és karfiolos, sajtos csirkét csináltam neki. Amiből a csirke izgatott a legkevésbé, de amikor a karfiolt daraboltam, meg amikor a répát, paprikát, cukkinit.., nyeltem nagyokat és mondtam is magamnak, na így jár aki nem tudja féken tartani magát.

Persze nem akarok spártai szigort alkalmazni magammal szemben, már tudom, hogy a mai kitartásomat holnap reggel egy extra nagy zöld turmixszal fogom jutalmazni, napközben pedig finomabbnál finomabb zöldségekkel és persze azok a sajtok is rám várnak, melyekről több már két napja álmodozom.

kirándulás

Elutaztunk Walesbe!!! Ez valami hihetetlen jó döntés volt! Nagyon kellett már, hogy kimozduljunk itthonról és ehhez keresve sem találhattunk volna jobb helyet.
Azt tudtam, hogy túrázni fogunk és ennek rendkívül örültem, mert túrázni imádok és a túra nagyon jó mozgásforma, ráadásul az nem csak egy óráig tart, mind mondjuk a jóga vagy a futás, hanem akár egész nap is eltarthat. Ráadásul a természetben, jó levegőn és lenyűgöző szépségű tájon.. na, hát kell ennél több???

Az indulás reggelén még csináltam magamnak egy nagy adag turmixot és azt szürcsölgettem az úton. Ez a napom gyümölcsnap volt. Túráztunk és nagyon élveztem, hogy még csak el sem fáradtam! Ez jó volt nagyon.
Másnap fehérje napra is készültem, sok sajttal.
A túra kicsit nehezebben ment. Először ezen kicsit el is szomorodtam, főleg, hogy előző nap a fejembe szállt a dicsőség, hisz úgy szökeltem fel a hegyre, mint egy hegyi kecske. És a kezdet most sem volt más, aztán félúton valami történt, elveszett a lendület. Lehet a kialvatlanság is rátett egy lapáttal, hisz csak egy két órát aludtam, de nem tudom mi volt a gond.
Sokkal lassabban tudtam menni mint előző nap és bár folyamatosan mentem, jó kis testi és szellemi gyakorlat volt. Végig mantráztam, hogy fel tudok menni a hegyre. Persze e-felől nem is kételkedtem, de a végén már csak erre tudtam koncentrálni, hogy megyek. Sajnos itt már a táj sem inspirált, hisz egy nagy fehér felhőben baktattam felfelé, így az utolsó szakaszon már fényképeket sem készítettem.
Aztán a csúcson a házban ettem egy igazi walesi póréhagyma levest. Azt gondolom, hogy ez a mennyeien finom, tradicionális walesi étel, semmi esetre sem illeszthető be a diétámba... hát én beillesztettem, minden tudományos elemzés nélkül. Bármi is volt benne, fehérje vagy keményítő vagy szénhidrát, hát bánom is én, de finom volt és meleg!! :)
És ezután újult erővel nekivágtunk az ereszkedésnek. Persze a lehető leghosszabb utat választottuk.
Azt leszámítva, hogy egy nagy mocsáron is át kellett kelni a végén, nem bánom, hogy ekkorát kerültünk. Igazán aktív nap volt. De ami végképp meglepett, hogy a másnapra borítékolt izomláz elmaradt!
Ekkor már csak egy rövidebb parti sétára indultunk. Az is remek volt, de egy cseppet sem nevezhetném megerőltetőnek, sőt több mint pihentető volt!
Mindent összevetve, azt gondolom, hogy még több túrára lenne szükségem. És, hogy még a szétválasztó diéta ellenére sem okoz nehézséget, hogy megoldjuk az étkezést. Vagyis vegán enni nem bonyolult!!!!

ajándék

Még egy bejegyzésnyi lustálkodást engedélyezek magamnak, aztán turbó fokozatra kapcsolok!
És hogy mik a tervek? Csomagolok! Nem ajándékot, hanem a túrafelszerelést és némi élelmet. Igaz, ha jobban belegondolok ez bizony ajándék!
A vegetáriánus étkezés, a jól lenni érzés a szerelem és a túrázás mind-mind ajándék az életemben. Holnap ezek a jó dolgok egytől egyig velem lesznek.
Ez jobb mint a lottó ötös!

Azt gondolom, hogy nekem a húsevés elhagyása egy nagy visszatérés, visszatérés a teljes életbe. Ami lassan kiveszett a hétköznapjaimból.
De most majd kicsattanok az örömtől. A testmozgás, a könnyű ételek egyre csak erősítik bennem az érzést, hogy jól vagyok.
Már alig várom, hogy ott álljak a hegy tetején és egy hatalmasat kiálthassak bele a mindenségbe, hogy kiadjam a hangom és a kiáltásommal együtt mindent ami rossz és amitől szabadulni akarok.
Már alig bírom kivárni, hogy a természetben legyünk!
Már alig tudom türtőztetni magam, most elindulnék, hogy érezzem ahogy visz a lábam egyre feljebb, közelebb a felhőkhöz és közelebb a jóleső fáradtsághoz. Amit szeretek, mert magamért elfáradni jó!!!

Rengeteg gyümölcsöt viszünk magunkkal, meg répát. Ami kicsit hiányzik, hogy itt nem árulnak karalábét! Miért nem lehet karalábét kapni egy ekkora városban?? Ejnye.
De nem baj, ettől még teljes az élmény!

És, hogy miért osztom meg ebben a blogban, hogy kirándulni megyek, amikor azt ígértem, hogy a vegetáriánussá válás rögös útjáról fog szólni ez a blog? Hát mert ez az út. Teli vagyok energiával, újra van életkedvem és eszembe sem jut húst enni. Csak jó dolgok járnak a fejemben, jól lenni, egészségesnek lenni, menni a szabadba, élvezni a fiatalságot, élvezni az életet és ezt a csodás világot!!!

És mert azt akarom elmondani azoknak, akik rátaláltak a blogra, hogy a húsmentes élet felfrissít!!!

A Snowdonia Nemzeti Parkba megyünk, Walesbe. Érdemes a címre klikkelni és megnézni a képeket, bár biztos vagyok benne, hogy 4 nap múlva posztolok én jó néhány képet!

Kukorica, csöves kukorica

Ma keményítő napom van a 90 napos diéta szerint. Elhatároztam, hogy ezen nagyszerű alkalomból egyik kedvenc csemegémet eszem majd, csöves kukoricát.
Már készítettem a lábast a víznek, amikor az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha mégsem főzném meg őket. Eszembe jutottak az enzimek és azok fontos szerepei a testben. És persze a hőkezelés ártalmas hatásai...
Gondolkodás nélkül haraptam bele a nyers kukoricába. És döbbenet volt. Sokkal jobban ízlett mint főzve!!!
Nagyon finom volt és még azt sem mondhatom, hogy kemény. Zsenge, ropogós, igazi ínyencség.
Le is tettem a főzésről. És abban is biztos vagyok, hogy soha többé nem főzöm meg a kukoricát.

És most még ezt a leírást is megtaláltam a nyers kukóról:

"Tápláló zöldség és gyógynövény egyben: a kukorica

Nyers állapotban lédús, akár 60-70 százalékban tartalmaz vizet. Átlagban, 100 grammban 90 kcal, 3,2 g fehérje, 15 g szénhidrát – ebből 2,5 g rost –, 1,2 g zsír van. Ha a napi vitamin-, és ásványi anyag ajánlást vesszük figyelembe, 100 gramm elfogyasztásával több, mint 10 százaléknyi B1-, C-, niacin-, folsav vitaminokat, és magnéziumot, továbbá számottevő vasat, cinket, rezet és káliumot is biztosíthatsz szervezeted számára. A kukorica béta karotin tartalma pedig segít a napbarnította bőrszín elérésében is." (Wellness Café,- Klima Anita dietetikus szakértő írása)

 

életmódváltás

"Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de
elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle." -Maria Robinson

Beírtam a keresőbe ezt a szót: ÉLETMÓDVÁLTÁS és kiválasztottam a képeket.
Az eredmény pontosan azt lett amit vártam, ilyen volt - ilyen lett képek sora. Dagi, duci, puhány nők akik később sportos, izmos, egészségesebb testtel pózolnak.
Bevallom én is csináltam képeket a kezdetek kezdetén. És még akkor sem osztanám meg, ha szétvetne a büszkeség, hogy mekkora változást értem el.
Az egyik ok az, hogy rühellem látni azokat a képeket, a másik meg az, hogy szeretek a jövőbe tekinteni és a jelenre koncentrálni, a múltat meg inkább hagyjuk...
Most mégis kicsit visszagondoltam a múltra. Arra amikor még sokkal aktívabb voltam. Amikor sportoltam és hegyi félmaratont futottam, vagy amikor hegycsúcsokat hódítottam meg vagy csak kedvtelésből eljártam hajnalban az uszodába és még tavaly is sokkal, de sokkal többet mozogtam. A busz számomra csak azért volt jó, mert ki lehetett előzni őket a biciklimmel. Annak ellenére, hogy egy hatalmas városban élek és hatalmas távolságokat kellett megtennem, nem jöhetett szóba más, csak a bicikli.
De hol csúsztam meg?? Mi történt, mi hozta az életmódváltozást, mi hozta a visszaesést. Fogalmam sincs, egy okot tudok, a munka.

Most úgy érzem kár az okokat keresni, bár szeretném tudni, hisz azt a jövőben nagy ívben el fogom kerülni. Persze a munka kikerülhetetlen, de azt, ahogy a télen dolgoztam, na azt soha többet!

Változás, ez kell nekem!!!
És most már jó úton haladok.
Nem ettem húst az elmúlt egy hónapban. És szokásommá vált a green smoothie, azaz a zöld turmix fogyasztás. Mindig ez a reggelim. Van, hogy egy liter, van, hogy csak fél..., de iszom és imádom.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen finom és, hogy mennyire egészséges.
Most a kedvencem a banán-mangó-spenót kombináció.

A mozgás is visszatért az életembe. Eljárok futni, jógázom és legújabban rákaptam a lakótársam, Nipa alakformáló dvd lemezeire :))
Ezt igaz csak néha, de jó érzéssel tölt el, már amennyire mondjuk a hasizomláz jó érzés tud lenni :)))

Hamarosan vissza megyek dolgozni, addig szereznem kell egy bringát, mert én ugyan buszra nem szállok!!
A célom, hogy erősebb és egészségesebb legyek mint valaha.
Úgy hiszem, ez elérhető :)) És itt a kulcsszó: HIT!
Szerintem, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk valamire, akkor az úgy is lesz!
Hát úgy legyen! :)

könnyebb mint gondoltam

Az első hónap után meg kell állapítanom, hogy lemondani a húsról könnyebb volt, mint gondoltam.
Régebben amikor nem ettem húst az nem tudatos volt, egyszerűen csak nem kívántam, nem ettem, mert nem volt kedvem enni.
Most amikor belevágtam ebbe a vállalkozásba, szó nem volt arról, hogy nem kívánom a húst. Ez egy tudatos döntés volt, amit az egészségem érdekében hoztam meg. De nagyon féltem attól, hogy rengeteg akaraterő kell majd és, hogy annak ellenére is meginoghatok, ha nagy a kísértés.
Kísértés volt. Voltunk a töröknél, főztem finomabbnál finomabb húsos ételeket a szerelmemnek. De könnyű volt tartani magam!!!
Ez nagyon jó érzés!
Persze egy hónap semmi, de remélem, hogy ha ez ilyen könnyen ment, akkor a többi sem lesz nehezebb.
Lerágott csont, de tényleg minden a fejben dől el.
FELEMELŐ érzés, hogy van hitem és akaraterőm és, hogy NEM ESZEM HÚST!!!! :)))

mínusz öt

Ma csodás napra ébredtem. Igaz ehhez rengeteget kellett aludnom, mert a tegnap előtti gyötrelmeim tovább kínoztak, borzalmas fejfájásom volt. Amit nem csak a tisztulásnak tudok be, szerintem a szél is kicsit megfújt. Tudom ez most nevetségesen hangzik, de tényleg. A tengerparton voltunk és rettenetesen fújt a szél, amit a kite szörfösök nagyon élveztek, én kevésbé. A végén már letakartam a fejem, mert zavart az arcomba fúródó milliónyi porszemecske. Bár bőrradírozásnak biztos kiváló volt. Engem viszont rettenetesen megviselt. Hazajöttünk és önző módon nagyon sokáig a zuhany alatt felejtkeztem. Ez nem szép dolog, mert én szeretek spórolni a vízzel, pazarlásnak tartom a hosszas zuhanyzást vagy a hatalmas kádvízben fürdést vagy épp a fogmosás közbeni vízcsurgatást. Sajnos tegnap pazarló voltam, de az egyetlen enyhülést a zuhany adta, aztán meg beájultam az ágyba és egészen másnap 11-ig aludtam.
És az ébredés meghozta az enyhülést, kipihentnek és könnyednek éreztem magam. El is készítettem egy hihetetlen zöld turmixot és persze ráálltam a mérlegre.

Nagyon megörültem, 5 kilót fogytam a diétám alatt, és még a felénél sem járok!!! És jól érzem magam!!!
A nyersevéstől igaz még messze állok, de nem akarhatok mindent egyszerre!
Ezért ma a szénhidrát napomon az egyik kedvenc ételemet készítettem el: káposztás tészta. Igaz a káposzta párolása előtt kimenekítettem a fazekamból egy jókora adagot, azt meghagytam nyers "nasinak".
Sajnos a többi részét jól megfőztem, ezzel megölve az enzimeket és a vitaminok egy részét... és azt is nyugtáztam, hogy bizony nehéz megszabadulni a főtt "narkotikumoktól".
Ezt az ételt gyerekkorom óta imádom..., de már gondolkodom a nyers változatán. :)

gyötrelmes tisztulás

Tegnap víznapot tartottam, ez is a diéta része.
Szóval egész nap csak víz. Semmi gond nem volt. Nem kívántam ételt. Csak estére megfájdult a fejem. Valószínűleg a felszabaduló méreganyagoktól.
Nehezem viseltem, igyekeztem álomba zuhanni, hogy ez által a fájdalomtól távol kerüljek. Persze ez a trükk most nem jött be. Maradtam az olvasásnál. Éjfél is elmúlt és én még mindig nem aludtam.
Az egyik legrosszabb éjszakám volt az elmúlt időszakban. Én a jó alvó most szembesültem az álmatlanság gyötrelmével, amihez a fejfájás is betársult. Amikor végre elnyomott az álom, akkor a lakótársaink hangjára ébredtem fel. De nem csak én, sajnos Zsolti is. De ezt csak ma reggel mondta el, én azt hittem, csak engem zavar minden zaj. Ami persze igaz is, minden zörej felébresztett.
Nagyon nehezen jött el a reggel. Hat órakor feladtam és úgy döntöttem, hogy netezek, a nyersevésről olvastam. Egyre jobban belemászom ebbe a témába.
Olyan meggyőző érvek és kutatási eredmények szólnak mellette, hogy egyszerűen nincs mit felhozzak ellene. Sőt nem csak ott tartok, hogy nem tudok ellenérveket, hanem, hogy a nem nyers evés ellen tudnék hosszú listát felsorolni. És ezek az írások teljesen elterelték a figyelmem a kínlódásomról.
Még nem tudom, hogy hogyan vitelezhetném ki, de nagyon szeretném megízlelni a 100%-os nyersevő életmódot.
Most úgy érzem és hiszem, hogy ha megadnám ezt az esélyt a szervezetemnek, akkor tényleg egy olyan minőségi változás várna rám, amit álmunkban sem remélünk. És én még mázlista vagyok, mert az 1-2 kg-os túlsúlyomon kívül nagyon nincs egészségügyi problémám. Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor nem is kell az egészség érdekébe tenni. Én akarok tenni, mégpedig a nyersevéssel.
Most elindulok, hogy vásároljak némi zöldet a turmixomhoz, mert lassan ebédidő és nincs itthon zöld!!!

képtelen

Nagyon sajnálom, hogy ma a kreativitásom csak a főzésig terjedt ki és a dokumentációhoz szükséges fényképezés elmaradt... :(
Egyre többet olvasok nyers vegán oldalakat, egyre nagyobb bennem a vágy a nyersevés és az ezzel járó "jóllevés" iránt!
Persze ma a tűzhely mellett szorgoskodtam, mint egy igazi tűzről pattant menyecske.
Sárgaborsóból készítettem fasírtokat, ez a falafel kishúga, egyéni elgondolás szerint komponáltam. A fűszerekkel nem mertem túl bőkezűen bánni, mert bizony néha megszalad a kezem, hajlamos vagyok a túlzott fűszerezésre. De mit tehetnék, ha én ilyen ízimádó vagyok. Nincs más megoldás, fűszerezek, vagy igyekszem az ételek eredeti ízér fókuszálni és abban megtalálni a gyönyört.
Szóval még nyersen nem megy, de sütve már vegetáriánus ínyencségek kerülnek ki a kezeim közül.
Talán legközelebb eljutok oda is, hogy nem csak felfalom, hanem le is fényképezem az ételeimet evés előtt.

Ma kicsit fittyet hányva a diétára este benyomtam egy nagy adag zöld smoothie-t, mert megkívántam.
Ez a zöld csoda elrabolta a szívemet, rajongásig szeretem, imádom ahogy az ajkamhoz és és az íz mint valami édes vibrálás szétárad a számban, a frissesség pedig elönti testem lelkem... ez már szerelem!!!
Talán legközelebb a szerelmetes zöld löttyömről is lesz néhány kép.
Addig még had rejtegessem a színfalak mögött az én szívem csücskét!

megrezeg a léc

Sajnos tegnap elég bután vágtam neki a napnak.
Ébredés után egy kávé és már indultam is itthonról, találkozóim voltak és tanítani mentem.
Azt beszéltük meg a szerelmemmel, hogy majd találkozunk az órám után, mert neki is a környéken volt dolga. Én bele vetettem magam a feladatokba és már csak arra eszméltem, hogy jócskán benne vagyunk a délutánban és én még egy falatot sem ettem, semmi turmix vagy egy falat gyümölcs nem volt a gyomromban.
Hívtam Zsoltikámat, aki persze szintén nem evett és attól még messze volt,hogy a dolgait befejezze.
Vettem neki egy szendvicset, gondoltam, azt elviszem neki, hazamegyünk és én meg nyomok egy zöld turmixot...
De amikor egy órával később elkezdte enni a szendvicsét és én még mindig, sőt egyre jobban a fakaséhséggel küzdöttem, akkor elillant az kitartásom és beleharaptam a szendvicsébe.
Később furdalt a lelkiismeret, hogy az egy csirkés szendvics volt, meg sajtos és sok zöldséges, szóval a diétámba sem passzol, igazából sehová sem passzol.
Majd megvigasztalt, hogy egy falat nem a világ és egyáltalán ne gyötörjem magam e-miatt.

Hát na, a butaságért mindig nagy árat kell fizetni!
Soha többé ilyet!!!!!!

a török

Eddig akadálymentesen és kitartóan haladok a cél felé.
Igaz itt nincs pontos célvonal, hisz mikor mondhatom el magamról, hogy igen, vegetáriánus lettem? Egy hónap múlva, egy év múlva, mikor válok azzá?
Tegnap az voltam és ma is az vagyok és az leszek amíg csak akarok és bírok. Amíg hiszek benne, hogy ez jó és hogy ezt kell tennem.
Mindennap meg kell állni a helyem, egy szokást akarok kialakítani. És a szokáskontroll szerint, 21 nap elég, hogy valami szokássá váljon.
Vagyis kijelenthetem, hogy szokásommá vált a vegetáriánus étkezés és meg is lehet fordítani ezt az egészet, azt is mondhatom, hogy elhagytam egy rossz szokást, a hús evést.

Egy embertől féltem ebben a történetben a legjobban. Most azt hiszed kitaláltad, hogy magamtól. Haha, nem nem, most az egyszer tévedés történt, nem magamtól féltem a legjobban, van itt egy még rettenetesebb alak mint én.

A TÖRÖK.

Igazából ez nem is egy személy, hanem egy étterem. Mi csak úgy hívjuk A TÖRÖK.
Néha elmegyünk a törökhöz, elmegyünk enni egy igazán jót.
És van ott fiatal és idősebb török is, de minket ez nem is érdekel.
Ők így együtt a "török".
Imádjuk a köftéjüket és a sis-kebabot. Faszénen sütik és mindig máshogy tálalják. Mindig lenyűgöznek, mert finom, friss, salátával és mezével és autentikus kenyérrel együtt szolgálják fel. Isteni lakomákat szoktunk ott csapni.
Tegnap előtt elmentünk a törökhöz.
És megtörtént az, amit eddig teljesen elképzelhetetlennek tartottam: nem futott össze a nyál a számban, sőt teljesen közömbösséget éreztem a hús iránt. Nem hatott meg az illata és nem vágytam az ízére. Beértem a salátával.
Hihetetlen volt.