Sajnos tegnap elég bután vágtam neki a napnak.
Ébredés után egy kávé és már indultam is itthonról, találkozóim voltak és tanítani mentem.
Azt beszéltük meg a szerelmemmel, hogy majd találkozunk az órám után, mert neki is a környéken volt dolga. Én bele vetettem magam a feladatokba és már csak arra eszméltem, hogy jócskán benne vagyunk a délutánban és én még egy falatot sem ettem, semmi turmix vagy egy falat gyümölcs nem volt a gyomromban.
Hívtam Zsoltikámat, aki persze szintén nem evett és attól még messze volt,hogy a dolgait befejezze.
Vettem neki egy szendvicset, gondoltam, azt elviszem neki, hazamegyünk és én meg nyomok egy zöld turmixot...
De amikor egy órával később elkezdte enni a szendvicsét és én még mindig, sőt egyre jobban a fakaséhséggel küzdöttem, akkor elillant az kitartásom és beleharaptam a szendvicsébe.
Később furdalt a lelkiismeret, hogy az egy csirkés szendvics volt, meg sajtos és sok zöldséges, szóval a diétámba sem passzol, igazából sehová sem passzol.
Majd megvigasztalt, hogy egy falat nem a világ és egyáltalán ne gyötörjem magam e-miatt.
Hát na, a butaságért mindig nagy árat kell fizetni!
Soha többé ilyet!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése