a török

Eddig akadálymentesen és kitartóan haladok a cél felé.
Igaz itt nincs pontos célvonal, hisz mikor mondhatom el magamról, hogy igen, vegetáriánus lettem? Egy hónap múlva, egy év múlva, mikor válok azzá?
Tegnap az voltam és ma is az vagyok és az leszek amíg csak akarok és bírok. Amíg hiszek benne, hogy ez jó és hogy ezt kell tennem.
Mindennap meg kell állni a helyem, egy szokást akarok kialakítani. És a szokáskontroll szerint, 21 nap elég, hogy valami szokássá váljon.
Vagyis kijelenthetem, hogy szokásommá vált a vegetáriánus étkezés és meg is lehet fordítani ezt az egészet, azt is mondhatom, hogy elhagytam egy rossz szokást, a hús evést.

Egy embertől féltem ebben a történetben a legjobban. Most azt hiszed kitaláltad, hogy magamtól. Haha, nem nem, most az egyszer tévedés történt, nem magamtól féltem a legjobban, van itt egy még rettenetesebb alak mint én.

A TÖRÖK.

Igazából ez nem is egy személy, hanem egy étterem. Mi csak úgy hívjuk A TÖRÖK.
Néha elmegyünk a törökhöz, elmegyünk enni egy igazán jót.
És van ott fiatal és idősebb török is, de minket ez nem is érdekel.
Ők így együtt a "török".
Imádjuk a köftéjüket és a sis-kebabot. Faszénen sütik és mindig máshogy tálalják. Mindig lenyűgöznek, mert finom, friss, salátával és mezével és autentikus kenyérrel együtt szolgálják fel. Isteni lakomákat szoktunk ott csapni.
Tegnap előtt elmentünk a törökhöz.
És megtörtént az, amit eddig teljesen elképzelhetetlennek tartottam: nem futott össze a nyál a számban, sőt teljesen közömbösséget éreztem a hús iránt. Nem hatott meg az illata és nem vágytam az ízére. Beértem a salátával.
Hihetetlen volt.